Beltenyésztés vs. vonaltenyésztés – ahol elmosódnak a határok

A kutyatenyésztés egyik legvitatottabb, mégis gyakran alkalmazott módszere a rokontenyésztés. A cél egyértelmű: a kívánt tulajdonságok (küllem, temperamentum, munkakészség) rögzítése. De hol van az a határ, amikor a tudatos vonaltenyésztés már veszélyes beltenyésztéssé válik?

Mi is az a beltenyésztés?

Beltenyésztésnek nevezzük azt, amikor két olyan egyedet párosítanak, akik között genetikai rokonság áll fenn. A cél a homozigóta (azonos gént hordozó) génállomány kialakítása, amely stabilan örökíti a kívánt jellegeket. Ez azonban megnöveli a genetikai hibák esélyét is.

Az egyes típusai:

Szűk beltenyésztés: pl. apa–lánya, testvér–testvér, anya–fia.
Vonaltenyésztés: távolabbi rokonok – pl. nagyszülő–unoka, féltestvérek, vagy 3:3, 4:4, 5:5 jelölések a pedigrében.

Mit jelent a 3:3, 4:4, 5:5 jelölés?

Ezek a számok azt mutatják, hogy ugyanaz az ős hányadik generációban jelenik meg mindkét szülő oldalán.

3:3 → Ugyanaz az ős szerepel az apa és az anya családfájában is a 3. generációban.
4:4 → Ugyanaz az ős a 4. generációban ismétlődik mindkét oldalon.
5:5 → Az ismétlődő ős az 5. generációban található mindkét ágon.

Miért fontos ez?

Minél közelebbi generációkban jelenik meg ugyanaz az ős, annál szorosabb a rokonság → nő a beltenyésztés mértéke.

Generációs ismétlődés	Beltenyésztési kockázat
2:2 (nagyszülő)	Nagyon magas (≈25%)
3:3 (dédszülő)	Magas (≈12,5%)
4:4	Közepes (≈6,25%)
5:5	Mérsékelt (≈3,13%)
6:6 vagy távolabbi	Alacsony, de követendő

A fenti százalékok közelítő elméleti COI értékek, ha más rokonítás nincs a pedigrében.

Gyakorlati példa:

Tegyük fel, hogy van egy híres kan kutya – mondjuk Champion Bold Rex –, akit egy vérvonal megerősítésére sokszor használtak.

Ha egy alomban az apa és az anya is Champion Bold Rex dédunokája, akkor ez az ős a 3. generációban szerepel mindkét oldalon → ez 3:3 jelölés lesz.

Ha csak a 4. generációban bukkan fel mindkét oldalon, az 4:4 lesz, és így tovább.

Mit jelez a tenyésztőnek?

Ha 3:3 vagy szorosabb (pl. 2:2, 2:3), fokozott óvatosság szükséges. Csak akkor ajánlott, ha:
- Az ős egészséges volt és minden alomban jó utódokat hagyott maga után
- Több generáción át szűrt a vérvonal
- A tenyésztőnek van tapasztalata és célja az adott típus rögzítésére
A 4:4, 5:5 már lazább vonaltenyésztésnek számít, de még mindig számolni kell a homozigóta gének (és rejtett hibák) felerősödésével.

Tehát

A 3:3, 4:4, 5:5 egy gyors vizuális jelölés a pedigrében arra, hogy ugyanaz az ős mindkét szülő ágon megjelenik.
Ez a jelölés segít a vonaltenyésztés mértékének és kockázatának megítélésében.
Minél közelebb van az ismétlődő ős, annál nagyobb a beltenyésztés kockázata.

Mi számít még elfogadhatónak?

Több tenyésztő is úgy nyilatkozott, hogy a 6,25% alatti beltenyésztési együttható (pl. 5:5) már kültenyésztésnek számít. Ennél magasabb értéknél azonban egyre nő a rizikó.

💬 Egy whippet tenyésztő szerint:

„Most is sokan csinálják – a lényeg, hogy ne sérüljön a kutya agyi kapacitása.”

Más egyedeknél már a közepesen szoros vonaltenyésztés is erősen szelektálást igényel – különben megjelenhetnek idegrendszeri, viselkedési vagy küllemi hibák.

Miért alkalmazzák mégis?

Ahogy az egyik tenyésztő megfogalmazta:

“A vonaltenyésztés olyan, mint a borotva. Mesterborbély csodát tesz vele. De egy csimpánz kezében csak kárt okoz.”

A vonaltenyésztés előnyei:

Stabil típus rögzítése
Jellegzetes vérvonalak létrehozása
Erősebb genetikai öröklődés

De csak akkor működik, ha:

Ismerjük az ősöket legalább 4–5 generációra visszamenőleg
Rendelkezünk egészségügyi adatokkal
Szigorúan szelektálunk az utódok közül

Mikor kockázatos?

Túl szoros párosítás + rossz szelekció = hibák konzerválása.

A gyakorlatból:

Egy staffordshire terrier esetén 1:3 párosítás történt, de a kutya „bolond” lett – bár küllemre tökéletes volt.
Egy másik alomnál két különböző vonalbeli, de önmagukban vonaltenyésztett egyedet párosítottak → egyedek 1–2 kivétellel „félrementek”.

Egyes tapasztalatok szerint:

Az idősebb szülők (8–10 év) párosítása megnöveli a genetikai hibák rizikóját, akár rokonok, akár nem.

Vonaltenyésztés a haszonállatoknál

Néha párhuzamot vonnak a haszonállat-tenyésztéssel:

Ott is alkalmaznak beltenyésztést, de objektív mérőszámok alapján (tejhozam, súlygyarapodás, életnapra eső teljesítmény).
Egy kecskés példa szerint a küllem tökéletes volt, de a törzskönyvi besorolást az anyai teljesítmény hiánya miatt nem kapták meg.

Ez a teljesítményalapú szemlélet segíthetne a kutyatenyésztésben is, de sajnos sokan csak küllemi szempontokat vesznek figyelembe.

Kinek való a vonaltenyésztés?

Csak azoknak, akik:

Felkészültek
Ismerik a vérvonalakat
Rendelkeznek genetikai ismeretekkel
Képesek elfogulatlanul szelektálni

Nem való annak, aki:

Nem tudja, mi van a pedigrében
Nincs tapasztalata a fajtában
Nyereségvágyból szaporít

Záró gondolat

A beltenyésztés nem ördögtől való. De nem is játék. A legnagyobb siker és a legnagyobb kudarc is ebből a módszerből születhet. A kulcs a tudatosság, a tanulás és az alázat.

Ahogy az egyik tenyésztő mondta: