Kutyatartás társtulajdonban – Mikor működik, mikor nem?

A kutyatenyésztés világában időről időre előkerül egy megosztó, de gyakorlati szempontból kikerülhetetlen kérdés: működhet-e a társtulajdonosi viszony egy kutya esetében? Azaz lehetséges-e, hogy egy tenyésztő és egy gazdi közösen „birtokol” egy kutyát – jogilag, erkölcsileg, gyakorlatban?

A válasz: igen, de csak nagyon tudatos és felelős hozzáállással mindkét oldalról.

Miért van szükség társtulajdonra?

A legtöbb esetben a társtulajdon hátterében a következő okok állnak:

Tenyésztőként valaki nem tud vagy nem akar 8-10 kutyát egyedül ellátni, mégis szeretné továbbvinni a vérvonalat.
Egy szuka nem lehet a tenyészetben folyamatosan, de genetikai értéke miatt mégis fontos lenne tenyésztésbe állítani.
A tenyésztő olyan gazdát keres, aki szeretettel gondoskodik a kutyáról, de nyitott arra is, hogy a kutya időnként részt vegyen kiállításon, vagy almot hozzon a világra.

Elmélet és gyakorlat: mi a különbség?

Papíron egyszerűnek tűnik a helyzet: a tenyésztő és a gazdi megállapodik, hogy a kutya közös. A gazdi neveli, szereti, a tenyésztő pedig időnként visszakéri fedezésre, kiállításra vagy egy alom lehozására.

A valóságban viszont számtalan buktató jöhet:

A gazdi nem akarja „kölcsönadni” a kutyáját, főleg ha családtagnak tekinti.
A tenyésztő mást vár a kutya életvitelétől, mint amit a gazdi biztosítani tud.
Ki mit fizet? Ki dönt bizonyos kérdésekben? Mi történik egészségügyi probléma esetén?

Ahogy egy tenyésztő fogalmaz: „Megfelelő társtulajdonost találni majdnem lehetetlen. Én az összessel befutottam…”

Ez sokak tapasztalata, és valóban, a bizalom hiánya, az elvárások tisztázatlansága gyakran vezet konfliktushoz.

Hogyan működhet jól?

1. Tiszta, világos szerződés kell. Jogilag is, érzelmileg is. Melyik fél mit vállal, mikor, hogyan, miért.

2. Kommunikáció. Rendszeres kapcsolat, közös döntések – de legalábbis egyeztetések.

3. Empátia. A tenyésztő nézze a gazda oldaláról is a dolgokat, a gazdi pedig értse meg a tenyésztő céljait, felelősségét a fajta iránt.

4. Rugalmas megoldások. Például közeli lakóhely, lehetőség arra, hogy a gazdi részt vegyen a kiállításokon, ha szeretne – de ha nem, a tenyésztő vállalja a szervezést.

Ahogy egy tenyésztő is megfogalmazta: „A szukának nincs gondja a visszakerüléssel… az ágyban alváson kívül.”

Van, akinek működik!

Többen is beszámoltak pozitív tapasztalatokról:

„A szuka nálam kiállításokat nyert, a társtulajdonossal meg még többet!”
„Így tudom, hogy minden kutyámnak saját családja van, de én is tudok velük dolgozni.”
„Ez nemcsak a tenyésztőnek, a kutyának is jó megoldás lehet.”

Sőt, többen családhoz, válás utáni megosztott felügyelethez hasonlították a modellt – ami csak akkor működik, ha van kölcsönös tisztelet, együttműködés és szeretet a kutya iránt.