Hogyan számoljuk ki a beltenyésztési együtthatót kutyáknál?

A beltenyésztés a kutyatenyésztés természetes része – különösen zárt populációkban vagy fajtákon belül. Azonban a túl magas beltenyésztési arány egészségügyi és genetikai problémákat okozhat az utódoknál. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a tenyésztők megértsék, mi az a beltenyésztési együttható (COI – Coefficient of Inbreeding), hogyan számolható ki, és mit árul el egy adott párosításról.

beltenyésztési együttható kiszámítása

Mi az a beltenyésztési együttható?

A beltenyésztési együttható (röviden COI) annak valószínűségét fejezi ki, hogy egy egyed egy génpárjának két allélje genetikailag azonos – vagyis ugyanattól az ősállattól származik.

Ez egy 0 és 100% közötti érték:

  • 0%: az egyednek nincsenek közös ősei az apai és anyai ágon,
  • 25%: tipikusan testvér–testvér vagy szülő–utód párosításból származik,
  • 6,25%: első unokatestvérek utódainál jellemző,
  • 12,5%: féltestvérek vagy nagyszülő–unoka párosítás esetén.

Általános irányelv, hogy a COI értéke ne haladja meg a 6,25%-ot, bár bizonyos zárt populációkban (pl. ritka fajták, show-vonalak) ez nehezebben tartható.

Miért fontos a COI érték?

Minél magasabb a beltenyésztési együttható:

  • annál nagyobb az esélye a rejtett genetikai hibák megjelenésének,
  • gyakoribb lehet az immunrendszer gyengesége, termékenységi problémák, csökkent élettartam,
  • és csökken a genetikai változatosság, ami a fajta hosszú távú fennmaradását veszélyezteti.

A cél az, hogy fenntartható genetikai diverzitást biztosítsunk, miközben megőrizzük a fajta kívánt küllemi és viselkedési tulajdonságait.

Hogyan számolható ki a beltenyésztési együttható?

1. Kézi számítás (Wright-formula alapján)

A klasszikus számítás a Wright-féle képlet, amelyet papíron is el lehet végezni, ha:

  • legalább 5-7 generációs származási lap áll rendelkezésre,
  • az összes közös ős ismeretes,
  • és az adott egyedre vonatkozó szülői kapcsolatok tiszták.

A képlet:
F = Σ(½)^(n1+n2+1) * (1 + FA)
ahol:

  • n1 és n2: a közös ős távolsága az apai és anyai vonalon (generációk száma),
  • FA: a közös ős saját beltenyésztési együtthatója (ha van),
  • Σ: az összes közös ősre vonatkozó értékek összege.

Ez a módszer nagyon munkaigényes és hibalehetőségekkel terhelt, különösen sok generáció esetén.

2. Online kalkulátorok és adatbázisok

A modern tenyésztők jellemzően számítógépes programokat vagy adatbázis-alapú kalkulátorokat használnak, amelyek automatikusan kiszámítják az F értéket a megadott származási adatok alapján.

Népszerű lehetőségek:

  • BreedMate, Kintraks – offline tenyésztői szoftverek,
  • Pawpeds, BetterBred, Embark – online platformok (némelyik genetikai vizsgálattal összekötve),
  • Kennel Club (UK), AKC, OFA adatbázisok – egyes fajtákra és országokra szabva.

Ezek az eszközök általában:

  • a teljes származási lapon dolgoznak (akár 10+ generációval),
  • automatikusan figyelembe veszik a közös ősöket,
  • és vizuálisan is megjelenítik az értékeket.

Példa egy COI értékelésére

Tegyük fel, hogy egy párosítás eredményeként a COI = 9,7%. Mit jelent ez?

  • Ha az adott fajta populációjának átlaga 4-6%, akkor ez magasabb az ideálisnál.
  • Ha a szülők vérvonalai gyakran keresztezik egymást, ez nem meglepő, de érdemes megvizsgálni, van-e alternatív, kevésbé rokon vonal.
  • Ilyenkor fontos a kompenzáló szempontok (egészségi státusz, viselkedés, küllem) figyelembevétele.

Összegzés

A beltenyésztési együttható nem egy elvont genetikai fogalom, hanem gyakorlati eszköz a felelős tenyésztéshez. Aki figyelembe veszi az F értéket a párosítások megtervezésénél, az nemcsak az adott almot, hanem a fajta hosszú távú egészségét is szolgálja.

Tipp: Tartsd nyilván az alom COI értékeit, és hasonlítsd össze az eddigi párosítások eredményeivel!

Kutyatenyésztéshez kapcsolódó bejegyzések

Kell e a genetikai szűrés?

Kell-e genetikai szűrés a hobbi kutyára?

Vélemények, félreértések, tenyésztői tapasztalatok A kutyák genetikai szűrésének témája egyre gyakrabban kerül elő, nemcsak a szakmai körökben, hanem a hobbiállattartók…